Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Liszt Ferenc
(1811, Doborján - 1886, Bayreuth)

Ízelítõ mûveibõl:
Velence és Nápoly
Magyar rapszódiák
Les Préludes
Szerelmi álmok

Liszt Ferenc a XIX. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, és minden idõk legnagyobb zongoramûvésze.

Elõadómûvész, virtuóz zongorajátékos, író, igen mûvelt egyéniség. Kora legkiemelkedõbb zeneszerzõje, és mégis õ volt az, aki népszerûsítette, vezényelte kortársai mûveit. Új zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat. sokat tett hazájáért, Magyarországért. Törekvése az volt, hogy a kultúra kincseit, a természet szépségeit mûveibe építve visszajuttassa a hallgatókhoz. Mindent úgy nézett, hogy amit látott, az egy-egy alkotásában visszacsengett. Olyan alkotó elme volt,aki a látottakból hallhatót teremtett. Rendkívüli fogékonysága alakította, formálta egyéniségét, mûvészetét. Mûveltségét a francia szellem is gazdagította.

Édesapja Liszt Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, s néhány évig játszott az udvari zenekarban. Késõbb Doborjánban számtartóként élt családjával, s itt született Liszt Ferenc 1811-ben. Liszt csodagyerek volt, apja korán felfigyelt fia rendkívüli zenei képességeire, s maga kezdte zongorára tanítani. 9 éves korában lép elõször nyilvánosság elé, egy önálló koncerten mutatja be zongoratudását. Néhány magyar fõúr - akiket játékával ámulatba ejt - ösztöndíj-alapítványával Bécsben Czerny tanítványa lesz. Itt Bécs közönségét hódítja meg, de tehetségére Beethoven is felfigyel. 1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vesz hazájától és mûvészi kibontakozása érdekében édesapjával hangversenykörútra indul Angliába, majd Franciaországba, s végül Párizsban telepedik le.

Párizsban igen nagy hatással volt rá a francia fõváros szellemi élete: a zene, az irodalom, a filozófia. 16 éves korában azonban súlyos csapás éri: elveszíti apját, s benne legfõbb támaszát. Megszakadnak a hangversenykörutak, és  ettõl kezdve zongoratanításból él. Apja halálának, s egy fiatalkori szerelmi csalódásának a hatására mély depresszió lesz úrrá rajta, s évekig visszavonultan, a külvilágtól elzártan él.

Az 1830-as júliusi forradalom hozza vissza a 19 éves Lisztet az életbe. Magával ragadja a forradalom szele, a francia szellemi életben is egyre jelentõsebb szerepet játszik. A kor vezetõ mûvészegyéniségei veszik körül, legközelebbi barátai: Chopin és Hector Berlioz.

1834-ben megismerkedik Marie d’Agoult grófnõvel, akihez szenvedélyes szerelem fûzi, s 10 éves együttélésükbõl 3 gyermek születik. Ez alatt az évtized alatt sokat hangversenyezik, szinte minden jelentõs európai nagyvárosban megfordul.

Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa mélyen megrendíti, s azonnal hazája segítségére siet. Bécsi hangversenyeinek jövedelmébõl 25.000,- Ft-ot küld Magyarország megsegítésére, a 40-es években pedig maga is hazalátogat.

Érezte, hogy a mûvészetektõl elzárt tömegekhez is kell szólnia. Az elsõ ingyenes munkás hangversenyrõl a zenetörténet is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban hangversenyének bevételét jótékony célra átadta a munkásoknak. A küldöttség egyik tagja megköszönve a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a drága helyárak miatt a hangversenyt nem  hallhatták. Liszt elhalasztotta utazását, s megismételte a munkásoknak a koncertet, ingyen!

1842-ben végleg Weimarban telepszik le, s 13 évig az udvar zenei vezetõje. Ez a feladat fõleg az alkotótevékenységben való elmélyedést követelte meg a zeneszerzõtõl, s így ebben az idõszakban zongoramûvészi  tevékenysége háttérbe  szorul, le kell mondania a hangverseny körutakról. Életmûvének java termése itt készül el, s harcol a fiatal és tehetséges zeneszerzõk érvényesüléséért: különösen Berlioz és Wagner ügyéért tesz sokat. (Wagner nemcsak barátságát, de anyagi és erkölcsi támogatását is élvezi.)

1875-ben magalakul Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és elsõ tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az õ nevét. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született, mint például a “Hungária” címû szimfonikus költeménye, melyben a hõsi történelmi múltat örökíti meg. Magyar rapszódiáit a cigányzenekarok hangulata ihlette. Legnagyobb liturgikus kompozíciója - az Esztergomi mise - a bazilika fölavatására készült. A zongorára írt Magyar történelmi arcképek sorozatával a magyar nemzet nagyjait mutatja be: Széchenyi Istvánt, Eötvös Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Petõfi Sándort, Mosonyi Mihályt, Deák Ferencet és Teleky Lászlót.

Az utolsó másfél évtized ismét nagyon termékeny idõnek számított Liszt Ferenc életében. 1886-ban Bayreuthban halt meg, tüdõgyulladásban. Ma is ott van eltemetve.